Most, hogy albérlet mizériában szenvedek, újfent kénytelen vagyok szembesülni a nagy magyar valósággal! (eddig a munkakeresés oldalát szeretgettem)

Jobban teljesít az ország, minden értünk van! Értem meg aztán pláne, hiszen rendkívül szófogadó módon teljesítettem, amit egy magyar anyának teljesíteni kell! Szültem 3 gyereket, most toltak alám 4 kereket is. (céges kerekek, de négyen vannak) Már csak dolgoznom kell halálig, mert nyugdíj, az fix nem lesz. (na de eddig a melóért sírt a szám, most kussolok, és csak remélem hogy 100 éves koromig élek, és akkor is én leszek majd az álom munkás! Tök reális elvárás szerintem!)

Már csak laknom kellene, olyan élhető módon...

Azt hallottam a múltkor valamelyik mittudomén hogy hívják okos embertől a tv- ben, hogy halálosan egyszerű a megoldáshiszen csak meg kell tanulni takarékoskodni! Félretenni havonta minimum 100.000 jó magyar forintot, és minden megoldódik! Segíthetsz a gyerekeidnek saját lábra állni, nem kell az állami alamizsna nyugdíj miatt sírnod, és ha marha ügyes vagy, még el is mehetsz telelni évente a Kanári szigetekre!  Ja, csak ennyi? Hát akkor számoljunk gyorsan!

Én elmentem a vásárba fél pénzen...

Szóval lett munkahelyem! Csuhajj! Mázlista is vagyok, mert nem minimálbérért fogom osztani az észt. Céges autót is kaptam, ami nem elítélhető módon céges benzinnel üzemel.

Az, hogy nincs még saját lakásom, vagy esetleg miért is ne, kacsalábon forgó kastélyom hatalmas kerttel, az pusztán azért van, mert nem vettem leckéket azoktól közszájon forgó hölgyektől, akik példaértékűen tudnak a saját lábaikon ácsorogni. Rossz helyre születtem, majd rossz helyre mentem férjhez, ezáltal csak rosszul tudtam elválni is. Olcsó vígasz, hogy cserébe szemrebbenés nélkül tudok tükörbe nézni! Már amíg van hol...

Hitelre még nem vagyok jó, több okból is. Egyrészt most vettem fel újra a rabigát. Kell úgy fél év, amíg hihető lesz a bankoknak hogy valóban dolgozom. Másrészt, honnan is lenne "önrészem", hiszen eddig tök tudatlan állampolgárként nem takarékoskodtam, csak potyogtattam a gyerekeket agyatlan, ámde hazaszerető szívvel lélekkel! Amit meg kerestem, azt valahogy mindig elherdáltam. Hiteltörlesztésre, gyerekek ellátására, zeneiskolára, különórákra, osztálypénzekre, majd albérletre...megélhetésre. Minden hónap végére elkopott. (szégyenlem is magam nagyon!) De most már, hogy tudom a tutit, majd jól félreteszek egy csomót! Ki is számoltam, hogy mennyit kell keresnem havonta.

Albérlet kell ugye, hiszen amíg a CSOK-ra, meg a minden földi jóra alkalmas állapotba hozom magam, addig is lakni kell valahol. Ezen csudaszép helyén az országnak, egy albérlet alsó hangon 120.000 Ft+ rezsitől indul, határ a csillagos ég... (ha egyáltalán találok kiadót hosszútávra) Emellett enni is kell. Zsíros kenyér, víz... Nem egy update, de spórolunk, nede? A zeneiskola, osztálypénz, menza, kolesz kombóból nem tudom kihúzni magam. Ezek a büdös kölkök nőnek is mint a gomba, így ruházni is kell őket. Kellett nekem ennyi gyerek! Szóval osztva, szorozva, minden kifizetve, plusz a tarcsi minimum 100.000, az annyi mint havi minimum 6-700.000 Ft! Szerintem ha legközelebb leülök a főnökömmel, ezt elő is vezetem! Hátha ő is hazafi, és megérti hogy ennyi kell! Teljesen nyilvánvaló, hogy ér a munkám ennyit, azzal meg nekem aztán semmi dolgom, hogy mennyi a járulék és egyéb költsége ezután. Mert persze törvénytisztisztelő állampolgárok vagyunk, és be is jelent erre az összegre. Ennyi az egész! Mit kell nekem itt aggódnom...

Most megokosodtatok ti is! Ingyen volt, mert jó fej vagyok! Hát takarékoskodásra fel! Ámen!