Jövő héten 40 éves leszek!
Egészen sokáig hittem, hogy ez engem nem visel meg. Minek is? Jól érzem magam a kapott testemben, van 3 egészséges csoda gyerekem, akikre nagyon büszke vagyok! Túl vagyok egy csomó mindenen, amik ugye nem öltek meg, így hát megerősítettek... aztán mégis!
Csurig lettem bizonyítási kényszerrel, miszerint nekem még mindig az "A" oldal forog, véletlenül sem a "B"!
Hirtelen nem esik jól kimondani, hogy NEGYVEN... ez olyan más, mint a 39.
Jól el is határoztam, hogy nem mondom ki! Ha valami elvetemült meg meri kérdezni, hogy hány éves vagyok, vagy rávágom hogy alig 30, vagy hallgatok, és gyilkos tekintettel agyonvágom! Ennyi! :)
Én, aki eddig bőszen hangoztattam, hogy a kor aztán nem számít! Hogy az a tény, hogy melyik évben születtél, pusztán azt jelöli, hogy mióta élsz ezen a földön ebben a testben, de semmiképpen nem azt, hogy te magad hány éves vagy!
Ha abból indulok ki, hgy mindenki annyi amennyinek érzi magát, akkor az utóbbi időben egész széles skálán mozgott a korom... Hol 70, hol 20! :)
De 40 az egyszer sem volt... az olyan semmilyen!
Bár azt hiszem inkább döntés kérdése, úgyhogy inkább fiatal, mint öreg!
Hiszem, hogy most jön majd a frankó része! Még előttem van egy csomó dolog... Még nem másztam meg a Mount Everestet, nem eveztem át az Atlanti óceánt, nem ettem rántott tücsök lábat sem.
Szóval roppant sok dolgom van még!
Akkor hát boldog 30. szülinapot nekem! :)
