Első a nagytakarítás... Lomtalanítok!
Jól hangzana, ha azt tudnám írni, hogy magamban, de hát mégis csak rólam van szó, ne szaladjunk annyira előre.
Egyenlőre a lakásból szórok ki mindent, ami elromlott, ami eltört, ami nem kell (ezek a „jó lesz még valamire” dolgok)
Komolyan elkezdtem aggódni magam miatt, amikor megtaláltam a konyhaszekrényben, gondosan elcsomagolva azt a csoki szerű képződményt, amit Tőle kaptam. Bűn rossz volt, ezért nem ettem meg. De eltettem, basszus! (nincs „miért”, kiiktattuk... jobb, ha nem is feszegetjük)
Láttam már filmekben, meg olvastam, hogy amikor az ember lányát elhagyják, és éppen bele akar halni, akkor úgy lehet rajta pont 5 perc alatt túllenni, ha sértett amazonként, rituálisan elégetjük a „csakőaszemétmerénmindentmegadtamneki” úriember pólóit, meg alsógatyáit...
Hát, nekem még ez sem adatik meg, a rohadt életbe!
Egy tusfürdőn kívül semmije nem volt itt. Azt meg már az első komolyabb sírógörcs alkalmával, teljesen rituálé mentesen kidobtam. Pedig, ha előbb olvasok bele remek női fórumokba, istenemre felgyújtom azt is... már rég túl lehetnék rajta...
Jaj, basszus, milyen életszerű jelenet lenne a panel első emeletén lobogó máglya (tusfürdőből)!
Na, a „csajos” fórumokon időzzünk el egy kicsit!
Gondoltam, belenézek pár ilyenbe, mert hát mégis csak tanulási folyamatban vagyok, hátha olvasok egy két okosat, amivel sitty-sutty túllendülök életem legpokolibb időszakán, és jöhet a kánaám...
Hát... esküszöm, több tonna esettanulmányt tudnék írni, aztán gondosan ledoktorálnék belőle. (na, itt a karrier!)
Ennyi agybeteg, labilis, mérhetetlenül ostoba tyúkot egy rakáson, még életemben nem láttam! (minden korosztályból, nem csak a 18-as ám)
Érzem, ahogy érkezik vissza az önbizalmam... ennyire fasz talán mégsem vagyok!
Először lefagytam, majd elhűltem rajtuk, aztán egy idő után annyira röhögtem, hogy ha a tutit nem is tudtam meg, de a kedvem garantáltan jobb lett!
Komolyan az jutott eszembe, hogy nesztek pasik, ebből a fiatalságból lehet válogatni a nagy Ő-t! Meg is érdemlitek!
Olyan elszántan osszák egymásnak az észt, hogy az már néha félelmetes! Nyilván „cuncika21” név alatt...
Nyomoznak, (egymás pasija után is bakker... kész terrorszervezet!) zaklatnak, fenyegetőznek, belehalnak, lehetőleg jó látványosan!
Verset írnak, csöpögős szerelmeset, némelyik elvetemült egy egész romantikus kisregényt, mert az köztudottan bejön az összes pasinak. Pláne annak a fajtának, aki már köszönettel távozott a kapcsolatból!
A kedvencem az volt, aki egyenesen azt tanácsolta a másik csajnak, hogy „hívd el egy búcsú éjszakára, és legyél terhes! Akkor majd visszajön.”
És eztfigyu: „De ha nem, akkor lesz egy emléked tőle örökre...”
Ezen a ponton a kardomba dőltem!
Hát anyám, inkább gyújtsd fel a ruháit... panel ide, vagy oda!
