Elkezdődött a hajléktalan létem… egyenlőre homályos kimenetellel.
Kiköltöztem az albérletemből, ami a magamba fojtott agyvérzésen kívül egész flottul ment!
Egy jó nagy autót pakoltunk csurig, majd letettük a kelengyémet egy raktárba pihizni.
Szívességből autó, szívességből raktár, szívesen segítő barátok. Én meg szívességből nem kaptam idegösszeomlást. Pedig ezek mind jó dolgok, ugye… Elhagyott a pozitív energia, nem is értem! De csak egy pillanatra, na! Majd igyekszem rövidet pillantani…
Este megnéztem a Magyarország – Izland meccset laptopon, a kongóan üres lakásban. Volt benne valami színházi, ahogy visszhangzott a tizenegyes utáni anyázásom, és a későbbi gólörömöm!
Majd megszámoltam még egyszer a sarkokat, és átmentem a barátnőmhöz egy nagy utazótáskával. Koszt, kvártély… mi kell még?
Kösz, jól vagyok! Nyaralok… NYA-RA-LOK!
Az egészet tulajdonképpen a gonosz egom rombolja, aki folyton azt a lemezt teszi fel, hogy „nem tudsz hazamenni”!
Remélem visszavághatok egy „naugye”-val, ha megkapom az új lakás kulcsát! (hol van az még? Üdv. Az egod)
Most nem írok többet. Leverem az egomat valami töménnyel!
