Azt mondta nekem egy jó barátom, hogy én vagyok a példaképe...
Azóta ezen gondolkodom. Példaképnek lenni, okkal lehet,nem? Nincs ok. Mégis mi bennem a példaértékű? Hacsak az nem, hogy még mindig kint van a fejem a szarból...
Szerinte ok a pozitív gondolkodásom, ok, hogy még nem kötöttem fel magam - és mást sem - egy szembejövő jóképességű fára. Ok, hogy még elhiszem, hogy boldogan élek amíg meg nem halok, mondjuk mától! És minden nap ezt hiszem!
Nem tudom, engem nem győzött meg! De most már felelősségteljes példaképpé avanzsált, úgyhogy muszáj meggyőznöm magam arról, hogy tudok hiteles lenni ebben a szerepben. (szerep?)
Körülvesznek megmagyarázhatatlan dolgok. Bár nagyon igyekszem nem azt gondolni, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter, ezért továbbra is szorgalmasan keresem mindenre a magyarázatot. (inkább legyen mindenki helikopter!)
Sokféle szar létezik, ami végig tud söpörni cunamiként az ember életén. Én minden ízében kiélveztem már... Hol jobban, hol rosszabbul viselve a keserűt a számban. De az életben pont az a csodálatos, hogy miután ledózerolta az egész addig felépített önmagát nálad, (meg egy kicsit téged is beledöngöl a földbe, csakhogy érezd a törődést) utána ad egy ásót. Ha tudsz alapot ásni, akkor adja a cementet...stb. (vagy ha bazi mázlista vagy, akkor ásó után a kapa meg a nagyharang...)
Tudok mosolyogni, és merek boldog lenni! Szar ide, vagy oda! Kaptam ásót!!!
Ha abból indulok ki, hogy példaképnek lenni felelősség, akkor most már az következik, hogy minden sitty-sutty csupa jó lesz, én meg már meg is tudom "bezzegelni" a pozitív gondolkodásommal, meg hogy mennyit lehet tanulni a saját hibáimból. Majd aztán megírom egy nagysikerű bestseller formájában, és meggazdagszom hirtelen felindulásból! Na ez a karma kéremszépen!
A megmagyarázhatatlan megmagyarázva!
