Igazán távol áll tőlem a politika! Nem értek hozzá, azt hiszem nem is akarok.
Eddig nem is nagyon érdekelt. Tettem, amit kellett, aztán szavaztam amikor, amiről lehetett. Gondoltam majd az okosok ott fent tudják, mi meg itt lent demokratikusan elviseljük, amit demokratikusan csinálnak velünk...
Most kéremszépen ledobtam a láncot! Ennek azért itt adok hangot, mert úgy érzem, máshol nem lehet. Azt érzem, hogy kicsi vagyok, az én hangom nem hallatszik fel a királyság udvarába! Vagy csak nem tudom a módját. De keresem...
Történt, hogy az én csuda magzatom akaratot érvényesített, és átjelentkezett sima gimnáziumból egy szakgimnáziumba. Van az úgy, hogy 10. osztályban esik le, hogy mit szeretne tanulni. (a pontosság kevéért leesett az előbb is, csak hallgattunk a károgókra...- a szerk.) Szóval felvették! Nagy boldogság, még akkor is, ha a 10. osztályt újra kell járni a szakmai órák miatt.
Történetesen ez egy alapítványi iskola. Jár ide ismerős gyereke, tanít itt ismerős tanár... érdeklődtünk, osztottunk, szoroztunk, bevállaltuk. A boldog gyerek boldog jövője érdekében, és az én borzolt idegrendszerem kisimítása érdekében. Mindenki nyer!
Az amúgy folyamatosan lázadó, tüntetőleg nem tanuló lányom, megdöbbentő lendülettel vette az akadályokat! Csupa jó jegy, a szakmai része is megy mint a karikacsapás! Helyére került a gyermek, kell e ennél több egy anyának?
Volt is két nagyon boldog, békés hónapunk itt... Aztán jött ez:
http://hvg.hu/kultura/20161027_Gyaszbeszed_az_alapitvanyi_szakkepzesert
Itt most írhatnék ezer kérdőjelet. Lenne is okom rá, mert magyarázat nincs! Mármint igazi...
Nem csak az nincs, de válaszok sincsenek a "mi lesz most" kezdetű kérdésekre. Mindenki vár. Várunk, hogy megmondják, hogy is gondolták ezt pontosan, hogy majd valaki, aki ezt kitalálta, leírja hogy képzeli ennek az ütemezését? Na meg persze azt, hogy mi lesz azzal a sok gyerekkel, akik itt találták meg azt a szakképzést, amire vágytak?!
"Keressünk másik iskolát" (mondta ezt egy ismerős, aki nyilván gyerektelen, így még könnyed eleganciával rántotta meg a vállát amikor ecseteltem neki a helyzetet.) Aha, keresünk. Ugyanilyen szakmai képzéssel, ugyanilyen feltételekkel, és persze garantálja valaki, hogy az alapítványi iskolákból kirepített gyerekeket tutira átveszik! Mindezt írásban kérnénk.
De tudod mit? NEM AKARUNK! Nem akarunk másikat keresni, mert ITT jó neki! Meg a többinek is, aki itt tanul! Nem keresünk, mert már megtaláltuk!
Mondjuk azon még erősen gondolkodom, hogy ha ez mégis megszűnik, akkor beiratom Felcsútra. A Puskás Ferenc labdarúgó akadémia ugyanis marad...(nyilván színtiszta véletlen) Tanuljon focizni a büdös kölke, mert úgy látszik ebben az országban az a jövő!
